Filmcritic.com interjú: Kristen és Dakota
Kérdések és Válaszok - A The Runaways sztárja Kristen Stewart és Dakota Fanning a zenéről, a tetoválásról és a csókról beszél

Q: Szóval, Dakota, Cherie Curie mondta, hogy volt egy olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy a sors akarta hogy megkapd ezt a szerepet ?
DF: Igen! Nekem pont aznap volt egy cseresznyés ,ideiglenes tetoválásom, amit a vicc kedvéért tettem fel. Jöttem haza a suliból, és anyukám elolvasta a forgatókönyvet, mire azt mondta "Ezt el kell olvasnod". Mielőtt valamit elolvasok, mindig próbálok kiszedni belőle minél több információt, de sosem mond túl sokat - nem akarja (anyukám) befolyásolni a véleményem - úgyhogy az egyetlen dolog, amit mondott, annak a lánynak akit játszanék, pont ilyen cseresznyés tetoválása van, mint nekem. Azt mondtam, hogy "hűha". Ez éppen egy olyan kis jelentéktelen dolog volt, amit egy jelnek szoktunk gondolni.

Q: Kaptatok segítséget Joan-tól és Cherie-tő,l hogy fel tudjatok készülni a filmre ?
DF: Cherie, a mikrofon mozgást, amit a Cherry Bomb alatt csinált, megtanította nekem, úgyhogy én is meg tudom csinálni. :)
KS: Az őrületes volt. Azelőtt sosem láttam még ilyet. Igen tájékoztattak minket néhány dologról, ami valószínűleg véletlen volt, de mi kaptunk egy képet arról, hogy akkor hogyan éltek, milyen volt az élet. Jó volt, hogy ők ott voltak, szükségünk volt rájuk, hogy kitöltsék az üres helyeket, és megnéztük azokat a videókat is, amikor még ők fiatalabbak voltak, sokat kaptunk tőlük.
DF: Velünk voltak a stúdióban is. Én nagyon ideges voltam, mert az a mód arra, hogy újra felvegyük a dalokat, kellett, hogy legyen hagnom, szóval bevittek a stúdióba és felvettük a dalokat, amiket a filmben hallasz. Azt gondoltam hogy majd bőven lesz időnk felvenni, és nem az első pár alkalommal lesz. De valószínűleg ez így volt jó, mert ez az ahogy valóban felvették őket. Párszor felvettük és már készen is voltunk.
KS: Joan segített nekem abban hogy jobban bánjak a gitárral. Ő "elég" jó. Neki egy igazán egyedülálló kapcsolata van a zenével, ez csak úgy jön belőle. Elmondta nekem - és ez az egyetlen mód, hogy megértsd, amit az előbb mondtam, de ez az egyetlen út, hogy megértsd- szóval azt mondta nekem, hogy - Meg kell basznod a gitárodat. - Sajnálom, nem tudom, hogy hogy mondhattam volna másképp. (nevet)

Q: A velük eltöltött idő hogyan segített nektek fejleszteni a karaktereteket?
DF: Én úgy gondolom hogyha tudod, hogy egy karakter jó, akkor tudod mit kell tenned. Cherie, teljesen más volt a színpadon, mint színpadon kívül. A mai napig megtartotta a sebezhetőségét, és az ártatlanságát. Cherie a barátom lett, úgyhogy ez arra késztet, hogy a legjobb akarj lenni, és hogy tudsz még ennél is jobb lenni.
KS: Joan nem sajnálkozik, tudom hogy nem, és ez nagyon nagy dolog tőle. Minden az éltedben azzá tesz ami/aki vagy, és ő igazán szereti most az életét. Még sosem láttam senkit olyan magabiztosan besétálni egy szobába, mint őt, ráadásul nem érdekli, hogy a másik ember nem ugyan olyan mint ő. Ez nem kompenzáció. Ő nem póbál meg egy határozott úton haladni.
És látni őket együtt, hogy milyen hatással vannak egymásra, az igazán nagy segítség volt, mert olyanná váltak amilyenek akkor voltak, és még mindig igazán szeretik egymást. Ezt nehéz leírni. Ez egy egyedülálló erős barátság és számíthattak egymásra, és ez olyan mintha valakit megcsókolsz és hirtelen az lesz hogy "oh istenem, ők szeretik egymást és leszbikusok!" Egy éjjel csókolóztak, nem nagy ügy. Ők csak igazán közel állnak egymáshoz.
Q: Néhány ember talán most tudta meg hogy kik voltak a The Runaways és hogy ők mit gondoltak a rock and roll-ról.
DF: Valószínüleg a fiatalabb közönséget arra fogja készetetni, hogy visszamenjenek és meghallgassák őket, vagy nézzék a Live in Japan-t. Én sem tudtam, hogy ki az a Runaways, amikor először olvastam a forgatókönyvet.
KS: Oh,ember. Ha mi nem mondjuk el helyesen a történetet, mivel ez az igazi története a Runaways-nek, akikről a korombeli embereknek tudniuk kell, akkor megőrültem volna. Amikor valami nagyon érdekel, az ijesztő. Általában, ha a film nem jó, vagy nem bizonyul olyannak amilyennek elképzelted, akkor is megy tovább. De ez? Nekünk nem volt más választásunk. A bűntudat egész hátra levő életemben megmaradt volna? Ez felfordítaná a gyomromat. Az szörnyű volna.
2010 Április 05